2011. január 31., hétfő

utolsó

Vasárnap végre valahára elkezdtem vásárolgatni. Persze csak szépen lassan és megfontoltan, de akkor is elkezdtem! Persze terveimmel ellentétben végül magamat is megajándékoztam, ugyanis menthetetlenül beleszerelmesedtem egy gyönyörűséges medálba: ezüst bagoly, melynek kék türkiz kő a hasa, és cirkónia kővel van körberakva. Tibeti darab, 2000 rupeszért meg is vettem, 2 nap gondolkodás és szerelmes vágyakozás után.

Ez a nap igazi szociális nap volt. Jóga után Szamival reggeliztem, majd a magyarokkal mászkáltam, aztán ebéd közben a thalis néninél megismerkedtem két iszonyat vicces spanyol pasival Carlosszal és Juan Carlossal. Délután pihenés és magyarokkal vásárolgatás, este 7-kor vacsora Szamival, 8-kor még egy vacsora a két spanyol pasival (kaja után repültek is vissza Barcelonába, amit igazán sajnálok, mert rengeteget röhögtem velük/rajtuk), ahol ott volt még egy francia és egy angol astangás. Később némi online élet majd pedig még egy kis German Bakery Szamival, 1 másik finn fiúval és egy idősebb holland nővel (ők is Linosok). Annyi izgalmas sztorit tudok felmutatni, hogy éjszaka, amikor már minden elcsendesedett, én pedig sétáltam haza a sikátorokon át, odajött mellém egy 16 éves forma fiúcska, és a következő kellemes párbeszéd zajlott le köztünk:

-hello

-hello

-Your name

-Kata

-you from

-Europe (teljes időpocsékolás a Hungaryval próbálkozni)

-you alone here?

-no. With friends.

-husband?

-yes (igen, jobb ha házas az ember, ha férfiak kérdezik)

-here?

-no, at home.

-good. Let s do something tonight!

- how do u mean?

-let s have a fuck!

-órili, a fuck? But I could be your mum, isn t it a problem?

Egyébként kicsit azért megijedtem volna, ha nem értünk volna ki ekkorra már a tengerparti sétányra, ahol azért volt pár turista meg néhány helyi is, többek között az egyik kedvenc boltosfiúm is. Rögtön le is támadtam, hogy ismeri-e ezt a szerencsétlent, mert ha igen, mondja már meg neki maláyalámul legyen szíves, hogy nem jó dolog let s have a (!!!!) fuckkal riogatni a szegény turistalányokat. De pechemre a boltoskám nem ismerte, és addigra már el is tűnt a kis udvarlóm. Reggel viszont találkoztam vele, amint épp a Californiába sétáltam reggelizni, kint ült a thalis néni házával szemben egy másik indiaival, akivel szintén ismerősök vagyunk (mondjuk itt kivel nem), mert mindig hangosan köszön. Csak onnan ismertem meg, hogy a kis casanova az, aki mellette ül, hogy ugyanaz a cucc volt rajta, mint este. Persze több se kellett nekem, egyből beköptem a köszöngetős haveromnak, aki állítólag a kuzinja. Láttam, hogy mérges lett rá, és le is baszta, de nem várhattam meg a végkifejletet, mert rohantam enni. Remélem azért tényleg leoszotta. Délutánra már Viki (fiú), a leghűségesebb hódolóm is tudta a sztorit, és mélységes felháborodását fejezte ki az elfajult indiai erkölcsökkel kapcsolatban. Remélte, hogy azért nem viselt meg nagyon a dolog. Egyébként Vikit nagyon szeretem, még korábban tőle vettem a pure silk selyembugyogómat. Aztán pontosan a bolt fölött lévő szállóba költöztem, így volt lehetőségünk elmélyíteni a viszonyunkat. Természetesen ő is 23-nak hazudja magát, mint minden boltosfiú, de szerintem max 18 lehet. Ahányszor meglát, mindig megdicséri a külsőmet, és megkérdezi what s up, evriting gut? Ezt akkor se mulasztja el megtenni, ha 2 perccel korábban már lezajlott köztünk a párbeszéd, mert mondjuk én csak hazaugrottam egy percre és már megyek is tovább. Onnan tudom, hogy a szívébe zárt, hogy valamelyik este egy kb 1 km-rel arrébb lévő boltban beszélgetésbe keveredtem az ottani fiatal boltosfiúval (ő állítólag tényleg 23), és amikor megkérdezte, hogy honnan jövök és mondtam, h Hungary, egyből tudta, hogy a Marinánál lakom. Mondta, hogy Viki már sokat mesélt rólam, meg ott vettem a nadrágot és 28 éves vagyok stb. Egyébként ez a fiú egész helyes, és próbál úgy öltözni, mint egy menő európai gyermek, még vastag szarukeretes divatszemüvege is van. (no ríl lensz! Fék! No problem vit máj áj. Olli fesön!) Ő mentett meg egyébként vasárnap este a szatírtól. Szóval így állunk, próbálom anyagi előnyökre fordítani Vikivel való jó kapcsolatomat, de egyelőre még csak én költöttem rá, mert ma meghívtam egy 5 rupis banánfritterre. Eléggé örült neki.

***

Ez egyébként kedden sikerült is, ugyanis –szokás szerint- kicsit megint belelendültem a vásárlásba, és kiderült, hogy a Trivandrumban vásárolt kis diesel cigánytáskám kb semmire se elég. Ha egy nagyobbat akarok venni, ahhoz megint be kell mennem Trivandumba, amihez igazán nincs kedvem, se időm, és ott is lenne vagy 300 rupia, a háromszor ekkora cigánytáska. Elpanaszoltam Vikinek a problémámat, aki hamar szerzett nekem egy óriási méretű szövet (szóval nem ilyen ciki) táskát, aminek kb 500-600 rupi lenne az ára (rilprájz). De nekem odaadta 200-ért, meg a cigánytáskáért cserébe. Azért kedves fiú. Cserébe én meg azóta kb minden délután viszek neki 2 db bundásbanánt, amit a sarki lepratelepen szoktam venni. Ja, viszont végre bevallotta, hogy még csak 17, de ne izguljak, mert áprilisban már 18 lesz. És különben se izguljak, mert egyébként én se nézek ki többnek 18-nál. Jah, mondom, a jángbojok konzerválnak. (azt hitte, hogy csak viccelek). Viszont a menőszemüveges haverja állandóan trivandrumi diszkótékba akar vinni, a saját motorján (=garantált diszkóbaleset). De úgy döntöttem, láttam én már eleget az indiai éjszakai életből, most inkább kihagyom.

Hétfőn Babival és Karcsival elmentünk Kanyakumáriba (aka Komorin-fok), ami arról híres, hogy az India csücske, és ott találkozik 3 tenger is, avagy az Indiai-óceán, Bengáli-tenger, Arab-tenger (vagy nem kell kötőjel?). Sajnos a túra csak félig jött össze, mert az első állomás, a nemtommilyen palota hétfőnként zárva van, így csak a Hanumán templomot tudtuk megnézni. Majd Kanyakumáriban nem tudtunk áthajókázni a két kis szigetre, ahol van vmi múzeum meg emlékmű, és mindenki átkompozik oda, aki turista. Na, szóval a háborgó tenger miatt épp nem jártak a kompok. Vártunk 1-2 órát, de nem csillapodott a tenger. Így soppingoltunk kicsit, majd hazajöttünk. Szóval igazán nem érte meg kifizetnünk a taxisnak a 2200 rupiát, de persze, nyilván nem ő tehetett róla. Estére kicsit szarul lettem, talán a kialvatlanságtól, meg gondolom az se tett jót, hogy hülyére zabáltam maga, így már 11-kor aludtam. Igaz, éjszaka óránként felkeltem, de végül 6:30-ig sikerült aludnom. Majd kimentem a partra reggeli hullámokat nézni, de sajnos rajtam kívül sokan gondolták azt, hogy ez egy jó program, így tele volt a part helyiekkel, turistákkal, meg kutyákkal. Aztán jóga, majd jóga után szupermárket, melynek eredménye 3 óriás zacskónyi szerzemény: az instant puttuportól kezdve a vitaminokon át a rózsavízig tényleg mindent vettem, amit láttam.

Közben összebarátkoztam a szomszédcsajjal is, aki már itt lakik vagy egy hete, de eddig mindig elkerültük egymást. Egy tipikus amerikai visítozós hangon ómájgássolós, de azért kedves lány. Nővérke btw. Kérdezte, hogy beteg vagyok-e, mert hallja, hogy eléggé köhögök. Felvázoltam neki a 9 hete tartó tüneteimet, és úgy döntött, erre muszáj leszek antibiotikumot szedni. Kicsit megijedtem ettől a szótól, ezért előbb adott 2 db antihisztamint, esélyt adva az allergia lehetőségének. Sajnos nem az, mert nem segít, de a mellékhatását élvezem. Mondta, hogy kicsit eltompít, ne ijedjek meg. Hát ebéd előtt bevettem, kaja utánra meg úgy betompultam, hogy beszélni alig bírtam, kicsit ledőltem, és 2 órát aludtam. Este már tervszerűen vettem be a másodikat. De egyelőre az antibiotikummal várok még egy pár napot. Hátha elmúlik. Végül is, ha 9 hétig bírtam, igazán kaphat az immunrendszerem még egy utolsó esélyt.

Közben a magyar barátkáimat rendszeresen kisérem mindenhova, ahol fordítani kell, ők ugyanis nem tudnak angolul egy árva szót se. Egyébként elég menő dolognak tartom, hogy Zsuzsa és Feri 65 és 70 évesek, így nulla angoltudással már hetedjére vannak Indiába. És természetesen soha nem szervezett keretek között jönnek, mindig maguknak intéznek mindent. Általában pár hét tengerpart, majd átmennek Puttapartiba pár hónapra Sai Babához megtisztulni és relaxálni. Szóval ők már itt Kovalamban is voltak vagy négyszer, imsernk minden egyes bokrot. Állítólag a legjobb ayurvedikus kezelésre járnak Babiék 8mer tugye Zsuzsa már letesztelt vagy 5 helyet az elmúlt években). Szóval így hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, leküzdöm az ellenérzésemet és befizetek erre a híres ayurvedikus masszázsra. Másfél óra 500 rupi, de állítólag egy cs-o-d-a. Hát. Goán már voltam pár éve egy ilyen masszázson, és kb majdnem elaludtam, olyan unalmas volt, így túl sok reményt nem fűztem hozzá. Főleg hogy a masszőr egy 22 éves (ő tényleg annyi) vékony kisfiúcska. Kb fele akkora, mint én. A többiek mondták, hogy ők bizony nem szaroznak, tök pucérra vetkőznek, dobjam le én is nyugodtan a ruhát, hisz így megy ez errefele. Jó, tudom én, de akkor is 3 napig gondolkodtam ezen, mégiscsak elég gátlásos és visszahúzódó lány vagyok, nem fogok én itt levetkőzni egy indiainak, még akkor se, ha a bícs legjobb masszőre. Meg persze hallottam egy-két rémtörténetet ilyen kéjenc, állófarkú masszőrről is. Végül csak a melltartót vettem le, a bugyim maradt természetesen. Mondjuk így is eléggé feszélyezve éreztem magam. A gyerek egy cseppet se. Kicsit se volt meghatva, pedig azért eleinte lestem minden mozdulatát. De csak addig, amíg tudtam, mert azért elég fájdalmas volt a masszázs. Nem értjük, hogy szorulhatott ebbe a kis keszeg testű fiúba ennyi erő. Először fejmasszázzsal kezdte, már ott is azt hittem lerántja a fejbőrömet, aztán felzavart a boncasztalra és kb szétszedett. Mikor megtudta, hogy jógázom, nagyon megörült, és egyből bevágott szupta pádángustászanába, persze teljesen szabályosan, nyújtott, egyen lábbal. Másfél óra után végeztünk, még magamhoz se tértem, amikor is hozzámvágta a melltartómat és köszönés nélkül kiviharzott. Szóval ajánlom mindenkinek.

Elmentem még bjutipárlőrhöz is (avagy szépségszalon, ahol az illető egyben man/pedikűrös, fodrász és kozmetikus is) egy gyantára. 300 rupi, horror ár, kb mint itthon. A kozmetikus egy kedves fiúcska volt, tuti látens homoszexuálius. Mikor megkérdeztem, hogy most akkor tényleg ő a kozmetikus, teljesen kiakadt, magából kikelve mondta, hogy nem érti, mit vannak kiakadva azon az emberek, hogy ő a kozmetikus, ő ezt a komoly szakmát dubaiban tanulta és szívvel-lélekkel csinálja, és minden rendben van vele, van felesége (ez is 22-nek néz ki, de állítólag 25), meg gyereke. Megsajnáltam, és végül megengedtem neki, hogy legyantázzon. Ügyes volt, csak tök lassú, és rengeteget beszélt közben. 45 perc alatt végezte el az egyébként 10 perces feladatot, közben pedig megtudtam az egész élettörténetét. Miszerint 5 éve vette feleségül a most 20 éves nejét. És az övéké szerelmi házasság, sőt, a szövevényes sztoriban még szülői tiltás is volt, meg némi küzdelem, aztán az esküvő után ő egyből lelépett Dubaiba 3 évre, és az alatt csak egyszer jött haza, de megvárták egymást és minden hepi. Bár a neje kicsit bamba (a férje szerint), mert Ománban született és nőtt fel, Indiát utálja, és nem is csinál semmit egész nap, csak otthon ül, körmöt reszel, meg egész nap filmeket néz, és még az utcára se megy ki, mert azt is utálja. Ja, és külön laknak, mert a nő otthon, a szülőfalujában tanul még 1 évig, de iskolába se jár be. Ja meg a gyereket is a nagymama neveli.

Na. Ennyi izgalmas sztorival szolgálhatok így befejezésképpen, most pedig indulok haza.

JÓGA:

Utolsó előtti órám Padmával elég jól sikerült. Magamhoz képest meglepően sok energiám volt, kb a szuptakurmászana után kezdett tele lenni csak a tököm a vinyászákkal, ami egész jó eredmény, tekintve, hogy duplavinyászázunk. Dropback, hídból fel, fejenállás, B, skorpió, kartámasz gyakorlás segítséggel, közepes eredménnyel. Már olyan régóta tervezem, hogy ezeket külön is kéne gyakorolnom, mert mire idáig eljutok a sorozatban, már nincs semmi erőm se, szinte csak a túlélésért küzdök. Padma egyébként nem veszi annyira komolyan a csendet, rendet és fegyelmet, sokszor mesél, miközben mi gyakorolunk (igen, igazítás helyett). Kb 10 évvel ezelőtt volt astanga fan, már a kettes sorozatot gyakorolta, amikor a már korábban említett sérülés bekövetkezett. Azóta nem igazán astangázott, de azt mondta, most megint elkezdett gyakorolni, mert meghoztuk a kedvét, bár –állítása szerint- kezdi érezni a korát, mert már nem tudja olyan egyszerűen dvipadasirsászanába vágni magát, mint 10 éve.

Na ezzel szemben a legutolsó óra maga volt a gyötrelem. Ez alkalommal tök egyedül voltam, de végül is akár 40-en is lehettünk volna, mert annyira nem ment, hogy Padma túl sokat nem tudott velem kezdeni. Igaz, most különösen meleg volt, vagy a páratartalom volt sokkal magasabb, de eleve már éjszaka se tudtam rendesen kipihenni magam, meg gyakorlás közben se kaptam levegőt. Olyan nagyon sok igazítást most se kaptam, ezek szerint Padma szereti a végére tartogatni az igazításait, de most még hídba se tudtam lemenni segítség nélkül.

Az indiai jógás tapasztalataim összegzésén még rágódok egy kicsit, de hamarosan közzéteszem a blogomban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése