3

Kedden reggel úgy keltem, mint akit megvertek. Egyszerűen nem tudom magam kialudni, mióta itt vagyok. 8:23-kor sikerült kikelnem az ágyból, 8:30-kor pedig már kezdődött is a jóga. Vagyis ugye akkorra vagyok odarendelve. Mozogni is alig bírtam, nem hogy jógázni. Utána reggeli a szokásos helyen, a kis (mesterséges) tó melletti asztalnál. Gingerlemonhoney ital, sajtos omlett, tószt, dzsem, plusz kikönyörögtem 1 db idlit only to taste (indiai sós- kókuszos lepény vagy mi, ezt eszik reggelire), de nem ízlett. Nem is tudom, holnap mit egyek, már unom a tojást, müzlizni, gyümölcssalátázni meg nem akarok. Szóval ezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy lássátok, nekem is megvan a magam gondja, itt sem habostorta az élet. Tegnap a papucsom, ma a reggeli. Sőt, ha ez nem lenne elég, délutánra teljesen kikészültem. Természetesen rákvörössé égtem, plusz olyan szintű izomlázam lett minden egyes tagomban, de különösen a lábamban, hogy feküdni nem bírok. Szuper lenne egy masszázs, de én ezt az ájurvédikus maszatolást nem bírom. Iván, a svájci jógi felajánlotta, hogy nagyon szívesen megmasszíroz, merthogy masszőr is, sőt, még a múla bandhát is gyakorolja velem egész éjszaka. Természetesen illedelmesen megköszöntem, és visszautasítottam ezt a remek lehetőséget. Délelőtt neteztem kicsit (sokat), bár főképp munka miatt, a déli órákat természetesen a tűző napon, és a tengerben töltöttem, bárminemű fényvédelem nélkül, nyilvánvalóan. Ennek iszom meg éppen most a levét. Még olyan érdekes dolog történt ma, hogy aludtam délután 1 órát, majd lesétáltam a German Bakerybe enni egy ananászos-kókuszos házisütit és egy frissen készített mango lasszit. Hát így telnek a napjaink nekünk itt Kovalamban.

A következő két nap sem történt semmi érdekfeszítő. Sajnálom, ez a blog nem lesz annyira jó, mint az előző 3, ugyanis tök egyedül vagyok egy nyugdíjasüdülőben. Semmi izgalmas nem történik. Illetve valami folyton, állandóan haverkodnak velem az indiaiak, minden a szokásos, fekszem kint a parton, és minden szart rám akarnak sózni. Nagyon kedvesek, még arra is vigyáznak, hogy nehogy napszúrást kapjak. Ha netán elbóbiskolok, azonnal felvernek „hello mádám mángó, bánáná, pápája, pájnápel, kokonat. No? Mébi létör? Peromisz!”

Férfiak is előszeretettel ismerkednek velem, mind egytől egyig ugyanazt a dumát nyomja, nyilván így tanulták meg. Mint ahogy a fogatlan gyümölcsárus nénik se mondanák azt még csak véletlenül se, hogy kókusz, banán, papaja. Nem. Itt mindennek megvan a maga rendje.

Tehát

„hello mádámm”

„yor ném?”

„Kotá?”

„ááááá Kota”

„where are u from?”

„ár u hungry? „

„hungrary? No no, where is it?”

„Australia? „

„Ausrtia? no.”

„Romania? No.”

„ahhh Germany, u live next to Germany”

„u here alone or friends?”

„u marrige? Házben? „

„me? No no wife. No marrige”

„ok, létö come back! Peromis u come back létö! „

Van már egy udvarlóm is (vagyis több), a partiőr, aki azért különleges, mert ki tudja ejteni helyesen a nevem, és mindig kétségbeesik, ha 3 perc csevej után lelépek… De a fiatal fiúk is nagyon kedvesek, velük –nyilvánvalóan- én is kedvesebb vagyok. Az egyiknek fel is ajánlottam, hogy hozzámegyek feleségül, 23 éves, pont ideális. Először kicsit gondolkodott rajta, de aztán azt mondta, hogy oké. Igazán jó parti lenne, megvan az összes foga, iskolába jár, jó kereskedő (kendőket árul a partsoron), „jólszituál”. Szóval mióta megvolt a szóbeli eljegyzésünk, mindig nagyon kedves velem. Bár még nyilván nem bontakozott ki a szerelme teljesen, mert nem hajlandó odaadni a szarongot 70 rupiért, ragaszkodik a 100-hoz. De majd idővel megenyhül (itt ugye szinte kizárólag eréndzsd meridzsek vannak, nem divat a szerelmi házasság, szóval adok neki időt).

Átállni még mindig nem tudtam, a szerda délelőttöm alvással telt, nem is tengereztem, mert ugye rákvörös lettem kedden. Délután meg dolgoztam. Persze töménytelen mennyiségű kaját fogyasztok (már meg is rendeltem az ayurvedikus fogyasztó tablettát, holnap el is kezdem szedni), és megállás nélkül felszínes beszélgetéseket folytatok.

Jó ez a Kovalam, mi tagadás. De azért nem egy Goa. Vagy Gokarna. Vagy Izrael. Főképp középkorú, vagy idősebb angol párok nyaralnak itt, vagy visszafogott, mellig érő hónaljszőrrel rendelkező fiatal jógáslányok, és párjaik. Illetve van még itt egy rakat orosz (szláv) is nyilvánvalóan. Már 3 éve is ellepték Indiát. Izraeli sehol, fiatalok, utazók elvétve 1-1. Semmi buli, semmi szétesés. Nem mondom, hogy nem fér rám némi pihenés az elmúlt hónapok után, de azért a szívem mélyén vágyom arra, hogy történjen 1-2 blogba/nemblogba való esemény is! J Esténként a boltokat járom, aztán vmelyik ismerősömmel kajálok (mai szerzeményeim: észt, német, norvég), vagy egyedül. Este 8-9 körül séta a parton, vagyis a parton lévő boltsoron, aztán - mivel tök csendes minden- általában bejövök a csinos kis szobácskámba, és írok vmit (blog vagy levél vagy munka). Lefekvés előtt skype a családdal a tűzlépcsőről, a lopott net segítségével.

Még a jövő héten és az azt követő hét elején tuti itt leszek, a jóga miatt, aztán meglátom, utána már mondjuk nem is marad sok időm, sajnos lassan megyek is vissza a télbe. Holnap el kell mennem szállást szerezni, mert itt csak szombatig vagy vasárnapig tudok maradni. Remélem találok valami hasonlóan szép szobát.

(most épp diszkó van vmelyik közeli szállóban: eddig üvöltött az indiai mulatós. Természetesen a jól ismert ommsántiommot leadták 3szor. Most elbúcsúzott a mulatósbanda, és épp nyugati nótákat nyomnak. Ez vmi híres sláger volt a 90-es évek közepén: bumm jeeee a refrénje…. Úgy érzem veszélyben a ma esti skypeolás)

Na jóéjt

JÓGA (tényleg ne fáradj, ha azt se tudod mi az J )

Háááát. Mondta Góri, h ne hozzak rá szégyent. J Végül is nem hoztam, de azt megállapította Lino, hogy nem tudom az autentikus sorozatot. A badhakónászanáig minden jól ment, legalábbis nem szóltak semmit. Leszámítva, hogy olyan iszonyat izomlázzal ébredtem, hogy megmozdulni nem tudtam, a pacsimóttászanákban is csak kínkeservesen tudtam a homlokomat a lábszáramohz érinteni. Csaturangánál mintha apró tűket szurkáltak volna a kar”izmaim”ba, szóval eleve nem voltam a topon. Ja, tetézve azzal, hogy olyan hulla fáradt vagyok, mintha 1 hétig nem aludtam volna. (és tényleg, csütörtök óta nem tudtam magam kipihenni). Na szóval badhakónászanánál már néztek, aztán az upavistáknál megáll előttem Lino, és elkezdenek rólam beszélni az egyik segédjével, egy bizonyos Pinucsival (nő). Kérdezi, tudom-e a sorozatot. Hát mondom ja, tudom mi után mi jön. De tudom-e autentikusan? Hát mondom, őszintén szólva, halvány gőzöm sincs, hogy autentikusan tudom-e vagy hamisan. Mert ha nem tudom autentikusan, akkor az nem astanga, hanem csak sima vinyásza jóga. Aha oké, értem, de akkor sem tudom, hogy autentikus vagyok-e vagy sem. Jó, akkor most majd Pinucsi itt lesz, és segít. Szóval az utolsó pár ászanára személyes trénert kaptam. Nos tényleg nem tudom autentikusan, sajnos. Az ászanákkal nincs baj, csak valahogy a légzések, meg az apróságok nem stimmelnek. Először is upavistánál én mindig úgy csinálom, hogy igyekszem 180 fokos terpeszt csinálni (sose sikerült még), de rám szóltak, hogy nem szabad, csak annyira, hogy még el tudjam érni a lábfejem külső szélét. Oké. 5 légzés, aztán fel, megint 5. Ez rendben. Majd a vinyásza után nem szabad egyből hátragurulni, hanem kilégzésre hanyattfeküdni, belégzésre lábemelés (páros, nyújtott), és kilégzésre terpesz. 5 légzés. Belégzés föl. Nem emlékszem, h 5 légzés, vagy csak 1, kilégzés upavista, vinyásza. Szóval nem 5-5-5 légzés. Aztán ugyanez az utolsó két ekepózból induló ászanánál is. Előbb hanyatt, aztán láblendít, aztán hátra. A hídépítőt kihagytuk, azt mondta a tanár, h azt majd holnap, aztán híd (nem eresztett hátra, azt mondta, h azt első alkalommal nem), gyertya (10 légzésig asszem), eke stb, mindet 10 légzésig. Talán. Szóval most jól össze vagyok zavarodva. Mit hány légzésig, és mikor kilégzés, mikor belégzés. Izgultam, és pont nem nagyon jegyeztem meg azokat a dolgokat, amiket meg kellett volna!

Egyébként Lino nem igazított engem, csak a segédek, kb 6-7 póznál. De nem túl erősen. Igazából sokkal többet is kaphatnék, mert a végén már kevesebb az ember, a tanárok meg csak állnak és cseverésznek az ablaknál….

Amit viszont nem értek, hogy ha ez az autentikus környezet (avagy 34 fok és 99,9% pára), az otthoni tradicionális astangások miért hőzöngenek a Góranga féle meleg jóga ellen. Pontosan ugyanaz a klíma ott is, mint itt, a gyakorláskor. Akkor otthon mi a baj vele, mitől nem autentikus az, amit mi csinálunk?

***

Na hát csütörtök este lévén plusz 2,5 jógaórás tapasztalattal lettem gazdagabb. Az a fél a ma délutáni ws volt. Szóval ez idáig, a 4 alkalom alatt ma kaptam az első, és eddigi utolsó igazításomat Linótól, a praszárita pádottánászana C-ben. Természetesen ezt sem autentikusan csináltam, mert a kézfejet kifele kell fordítani, nem befele. Így egyébként sokkal nehezebb. Hát Lino eléggé nyomott, konkrétan azt hittem meghalok. Ezen kívül kb 6-7 igazítást kapok egy alkalommal. A teknősnél mindig, ott, ha jól látom, megpróbálnak mindenkit igazítani. Tégla helyett megemelik a keresztezett bokát, majd segítenek hátraugrani csaturangába. Egyébként eddig még nem sikerült összehoznom egy rendes teknőst. Eléggé be vagyok merevedve még mindig, nem megy a bokakeresztezés. Ma szerencsére olyan lány volt mellettem, aki pont ugyanott tartott, ahol én. Így mindig figyeltem, hogy mit csinál, nehogy véletlenül ne legyek autentikus. Pl a pacsimóttászanából 4 van, a maricsiászanák sorrendje is más, mint ahogy én tudom, itt úgy van, hogy a-c-b-d (már a mienk szerint). Az egylábas lábemeléses pózoknál is más a fogás, illetve nincs meg mindháromnál az 5 légzés. Na de majd holnap viszek gépet, és lefotózom a falra kirakott autentikus sorozatot. Mondjuk azért már nem vagyok annyira kétségbe esve, mert hallom, hogy sokmindenkire rászólnak, h csinálja helyesen, ne frísztájlozzon. A segédtanárokról nem tudok nyilatkozni, ugyanis semmi különösek. Nem túl erősen, de nyilván pontosan igazítanak. Illetve van egy, aki sose figyel, és kb 3 légzés után már jelzi is, h vége, csinálhatom a következőt. Lino is szokott igazítani, főleg hídnál segíti az embereket. Rám még nem került sor. Szokott magyarázni is. Ja, ha jól láttam, lehet kérni igazítást, szóval itt nincs olyan, hogy nem szabad, mert akkor nem kapunk. Nagyon ügyes mindenki, elég bénának érzem magam. Legtöbben az egyest-kettest gyakorolják egyben, főleg lányok vannak, meg néhány fiú. Vannak egyébként 50 felettiek is. Van 1-2 szuper hajlékony lány, itt van az Évink alteregoja is. Ugyanolyan hiperhajlékony, vékony, pici lány, azzal a különbséggel, h kb fele olyan magas, mint Évi. De még arcra is hasonlóak. Csak nem tudom eldönteni, hogy kislány vagy felnőtt. J sok az olasz, még több az orosz. Magyar én vagyok az egyetlen az eddigi kovalami linos táborok történetében. Nyilvánvalóan. J

Ma délután 5-6 ig volt egy ws. Lino tartotta, rengetegen voltunk. Nem igazán volt ws, mert az első fél óra dumálással telt. Bevallom töredelmesen, szokás szerint elaludtam a matracon fetrengve, de azt azért hallottam, hogy 2 percenként mondott vmi vicceset a Lino és mindenki röhögött, de nem a jogával kapcsolatosat. Hogy hogyan találjunk férjet/feleséget, vagy nem is tudom. Aztán valahogy átkötötte, hogy ne felejtsük el soha, mi választjuk a tanárt, nem a tanár választ minket, ha vki azt mondja, hogy ő a mi tanárunk, akkor meneküljünk, mert az csaló. Mert az ő Guruja azt tanította, hogy a diák választ. És hogy annak se higgyünk, ha vkinek papírja van arról, h tanár, mert a papír mit sem ér, ha nincs mögötte tudás blábláblá. Aztán párokba rendeződtünk, és gyakoroltuk a kézenállást. Először simán, aztán úgy, hogy zárt lábakkal felemelkedünk-terpesz-majd kinyújt. Mindig bemutatta vkin, rengeteget poénkodott, szóval ment a móka és kacagás. Aztán gyakoroltuk mi is párban. Az utolsót nem, azt ő mutatta be pár emberen. Vagyis terpeszülésből (upavista) kinyomjuk magunkat és fel kézenállásba. Megcsinálta pár emberrel, nyilván csak segítséggel ment mindenkinek, majd a legvégén természetesen ő maga is megcsinálta, elég szépen, mi tagadás. Tapsvihar, köszönjük, sziasztok, jóéccakát.

Holnap, vagyis pénteken vezetett óra lesz mindenkinek, kíváncsian várom. Én a 8:15-ös csoportban vagyok beosztva, hálaistennek. Azt nem tudom, h szombaton lesz-e gyakorlás, gyanítom, h nem, ha már ennyire ragaszkodunk a tradíciókhoz. Mondjuk én örülnék neki, ha lenne, ha már 150 jurót kifizettem erre a hétre.

(huhh most a Gasolina szól a diszkóban, ezt még szeretjük is, csak ugye titkoljuk!!! )

Végül úgy döntöttem, hogy a második hetet nem fizetem be. Bár jó, meg menőn, h épp Linonál gyakorlok, de valljuk be, 40 fő között én tökkezdőként, úgy , hogy 4 nap alatt eddig 1 igazítást kaptam tőle…hát nem a legjobb biznisz, bármennyire is jól hangzik… Szóval beszéltem Padmával, jövő héttől veszek tőle 7 db astanga magánórát. Tök olcsó, jobban ki fogok jönni sokkal, és biztos vagyok benne, hogy nem rossz. Lehet, h nem olyan jó,meg élvonalbeli, mint Lino, de hát Linoval eddig nem sokra mentem, hacsak a fizikai közelsége nem jelent már eleve pluszpontot az astangás karrierem lépcsőfokain….