2011. január 10., hétfő

2

Trivandurum egy retek. Most valahogy nem bírom a nagyvárosokat. Eleve nem volt egyik hotelben sem szabad szoba, a riksás vagy 5 helyre elvitt, végül a Ganésban szálltam meg egy rakás pénzért, és olyan szar volt, hogy tisztára depressziós lettem. Reggel kisétáltam a kreatív nevű főútra (aki kitalálja, hogy hogy hívják, az nagy értékű nyereményt kap), hogy fogok egy riksát a helyi buszállomásra. Hát kb 20 percig álltam, és egy üres se jött. Végül aztán jött egy faszi, aki 20 rupiért elvitt az 500 méterre lévő megállóhoz… Szóval örültem, hogy itt hagyom ezt a szar helyet, és való igaz, fél óra ablak nélküli buszút után tényleg a Paradicsomba érkeztem.

Az volt az eredeti tervem, hogy idejövök, és meglátom mi lesz. J Már jógailag. Mert ugye szerettem volna jógázni. Gondoltam kipróbálom Sívát , a Góriék által már tavaly letesztelt helyi tanárt. De közben megtudtam, hogy itt van épp Lino is, aki egy ilyen astanga jógás atyaúristen, és mit ad isten, pont itt tart jógaórát. Kicsit dilemmáztam, h mi legyen. Árban kb ugyanannyi, vagyis mindkettő k. drága. De végül úgy döntöttem, hogy nem döntöm el, majd lesz valami. Hát lett is, ugyanis Siva nincs itt, Franciaországban van, és ki tudja mikor lesz. Így maradt Lino. (szakmai beszámoló lejjebb). De azért kivettem egy szobát Siva jógaiskolájában, aka AYM. Nagyon meg vagyok elégedve, gyönyörű a szobácskám, és bár Indiai viszonylatban nem olcsó, egyedül meg végképp nem, de most 1 hétig maradok, és élvezem. 600 rupia. Ilyenkor azért jobb lenne egy útitárs. ( többen is akartak jönni velem, ahogy az lenni szokott, de a jógásokon kívül mindenkit letereltem, mert nem akartam nemjógással jógázni jönni. Aztán persze végül úgy adódott, hogy most meg már én szeretném, de nagyon, hogy egy nemjógás is itt legyen J ) Szóval a szoba szuper, a városka meg tényleg maga a paradicsom, annak is a dzsungel része. Olyan, mintha egy óriási pálmaerdő közepén, a fák alá építettek volna egy pár kilométeres sikátor-labirintust. Ez az ún. lighthouse beach. Itt bizony nincsenek autók, riksák, engem is kirakott a jármű a domb tetején, egy szűk utcácska és a főút kereszteződésénél, kibaszta a bőröndömet és közölte, h go go, it s down. Sure? Yes yes, mádámm, sure! (kivételesen nem hazudott) Na majd holnap fotó és video…

Becsekkolás után rögtön elindultam a bícs fele, és egyből el is tévedtem, de találtam vmi organikus-bio-öko-ajurvédikus éttermet, ahova egyből be is tértem. És miután rájöttem,h free wifi is van, na hát akkor aztán tényleg úgy éreztem , a Mennybe jutottam. (igaz, azután soha többet nem működött, pedig már kétszer voltam). Elmentem körbenézni, bevásárolni, plusz találtam egy kedves kis eldugott helyi jellegű éttermet, és egyből betértem tálizni (tipikus indiai kaja, lényege: rizs és mellé 9 féle trutyi, amit a rizsre kell önteni és megenni. Elég jó volt és csak 60 rupesz, bár csípett, mint a fene). Mint később kiderült, csalhatatlan india érzékem most se hagyott cserben, mert a város legjobb és legfinomabb helyére jöttem. Igen, annyit már tudok, hogy a parti éttermek nem mindig a legjobbak, bár holnap lehet,h kipróbálom vmelyiket. 5 percen belül már 4 svejcivel ültem, 40-50 közötti pasik plusz 1 csaj, az egyik vmi cégtulaj milliomos, akit épp most hagyott el és forgatott ki egy kicsit a vagyonából a semmirekellő, munkakerülő ukrán (volt)neje. Ő András. A másik Iván, aki 51 éves, de 35-nek néz ki, és vinyásza jóga tanár, de nem beszél angolul meg elég csöndes (de eszik húst). Meg egy tetovált 22 éves fiú, aki épp most indult egy 8 hónapos ázsiai útra, valami nőies neve van (a csípője is az, nem csak a neve), de nem tudom megjegyezni. Meg egy orosz lány Sztpétervárról, Rima, akit max 25 éves tatár lánynak néztem (szokásos tatárfétisizmusom: minden tatárt messziről kiszúrok, ők meg örülnek neki nagyon, mert általában az emberek azt hiszik, hogy a tatárok csak a mesékben léteznek,) ehelyett 35 éves ukrán pszichiáter, aki heroinistákkal foglalkozik. Viccesek voltak, bár megtudtam,h Kovalam nem egy partiközpont, mint pl goa, és főleg 50-es angolokkal van tele. Hát mindegy, úgyis jógázni fogok itt. Később elmentem, bejelentkeztem Linohoz jógára, aztán tengereztem. Mit is mondhatnék? Pisimeleg, ideális méretű hullámok, kellemes napsütés…..elnézést mindenkitől….. Aztán még az új barátaimmal cseverésztem, meg beültünk a helyi pékségben, aminek annyira kommersz neve van, mint a nagyvárosok főútjainak avagy German Bakery. Csokis sütemény és csáj. Este vacsora és skype. És szigorúan bulimentesség.

Ma, vagyis hétfőn megtörtént az ittlétem legizgalmasabb eseménye: épp indulok jógázni, amikor látom, hogy az egyetlen, és évek óta hőn szeretett (flipflop típusú) papucsom pántjaiból hiányzik 1-1 centi. Nem, nem elszakadt. Hiányzik. Eltűnt. Kirágódott. Kérdezem a helyi lakost, h mi az isten ez. Csak hümmögött. Maybe bugs. Or dogs. Ahammm remek. Végülis mindegy, csak nagyon szerettem. Most vehettem egyet 200 rupcsiért. Remek. Aztán reggel 8:30kor óra Linoval. Azután reggeli az ayurvedikus helyen (giccses fotó a fbon), net nincs. Az elküldendő leveleim meg halmozódnak. Kurva jó. Azért dolgozni sem ártana. Rohanás a menő étterembe, ott van wifi, vagyis 20 rupi/fél óra áron….Nem olcsó! Viszont felfedeztem még tegnap, hogy van itt egy olyan hálózat hogy „hotel goldensands”. Ezt látja a laptopom innen, az ágyból is. Szuper lenne megszerezni a jelszót. Pont itt van mellettünk a szálló, egész délután ott sétálgattam, hátha kijön valaki, aki elárulná. Persze nem jött. Aztán bementem, mintha érdeklődnék szállásügyileg. Megnéztem egy szobát is. Hümmögtem, bólogattam, ááá mondom van wifi, mi is a jelszó, hadd próbáljam ki,h működik-e, mert olyan szállást nem akarok, ahol nem működik a wifi!! Nem mondta meg, a kis titkolózós. Megvártam Vinayt, az itteni bosst, de ő se tudta. Nem is értette,h milyen peszvördöt akarok. Folyton a paszportomat nyújtogatta. J Végül megelégeltem, és átmentem a goldensandsbe, hogy itt van 30 rupi, mondja meg a jeszót. Hát hogy az a recepciós csávó mit levágott. Mintha azt kértem volna, ölje meg az anyját. Bizonytalankodott nekem jobbra balra, hogy jajj nem lehet, mert a főnöke. Persze amikor kb 20 perc múlva megintam a hisztit és egy 100-ast nyújtottam felé, már egyből határozottabb lett. De sajnos túljárt az eszemen, mert kivette a kezemből az ájfonomat, beírta a jelszót, anélkül, h én láttam volna. Na most az iphone a wifit nem látja a szobámból, csak az oldalsó tűzlépcsőről. Éljen. Különben meg lassú. Na mindegy, buktam 100 rupit.

Na. Aztán úszás, napozás. Délután megint jóga, megnéztem egy helyet, egy helyi nőt, akit Padmának hívnak. Lehet,h majd hozzá is megyek 1 hétre! Elég jó volt. Ezután vacsora a többiekkel, Rima mesélt érdekes sztorikat heroinistákról. És hopp, el is ment ez a nap is.

Holnap reggel jóga, utána fényképezés, tengerezés. Aztán holnapután világítótorony nézés és környéken sétálgatás. Zajlik itt az élet, tagadhatatlan! J

Jógás rész, KIZÁRÓLAG jógásoknak:

Szóval kicsit fenntartásokkal fogadtam Linot, persze, jó, hogy egy atyaúristennel fogok jógázni most két hétig, de félek, hogy csalódni fogok. Ilyenkor mindig óriásiak az elvárásaim, meg azért nem csak jókat hallottam róla. Eleve annyira nem is szimpatikus a pasi, de erre próbálok nem figyelni, mert az első benyomásom valahogy sose jó. A feleségével, egy bizonyos Dezirével beszéltem, ő mondta, hogy már vártak. J Ez kedves, nem? Írtam neki egy levelet a múlt héten, h jöhetek-e , mennyi, mi , hogyan stb, de nem is válaszolt. És tényleg fent voltam a listán, láttam. Azt mondta, először vezetett órán kell részt vennem, és majd ott megmondják, h mehetek-e mysorera, vagy maradok szépen a vezetetten. 8.30, hétfő, vagyis ma. Odaérek, rengeteg ember gyakorol bent, kb 40, kint 20 várakozik. Nem láttam jól, de volt pár nagyon profi, kettest nyomták, hármast nem láttam,h valaki csinálta volna. De reggel 5:30-tól van gyakorlás, és fél óránként jönnek újabb emberek. Ha valaki végez, kijön, egy új pedig bemegy. Kb 5-6 tanár igazít, középkorú nők, egy pasi, és Lino, aki nem volt vmi jó bőrben magunk között szólva. Félkor megjelent Deziré egy –elég randa- csecsemővel. Azt lepasszolta vkinek, és mondta, h akkor mi, kb 15-en hátra megyünk és kezdjük a vezetett órát. Idegesítő hangon beszélt végig. Nem igazított senkit, néha megböködte a hasamat, h mula bandha. A többieket nem tudom, h igazította-e, azt nem láttam. Fura volt,h pár dolog másképp ment: bemelegítéssel kezdtünk- félhőspóz, lótusz, aztán omm, de nem volt mantra. Ezután surjanamaskarok. Állókból egyből kihagyta a parivitta trikónászanát. A praszáríta pádottánászana C-nél ki kellett fordítani a kézfejemet. Az utitha haszta pádángustoknál párba álltunk, de hozzám folyton odajött, mert én mindig mást csináltam. Valahogy más sorrendben, vagy ütemben csináltuk, mint ahogy én tanultam. De az igazítóm végig hüledezett,h huuu de hajlékony vagyok. Ez jól esett a sok kettest is könnyen nyomó profi között. Aztán jöttek a dzsanusisraszanák. Majd pikkpakk. Még 2 póz (tehénfejpózos kedvenc hátulkézkulcsolásom), gyertya, eke és készpászz relaxáció, viszontlátásra, köszönjük a részvételt. Mondta, h jó, akkor holnap mysoret nyomok. Kicsit értetlenkedtem, kérdeztem,h végig csinálhatom-e az egyest, vagy mi van, de amolyan indiaiasan mondta, hogy o hát majd jöjjek, csináljam oszt meglátjuk. Kíváncsi vagyok!!! Délután elmentem egy helyi nőszemélyhez, egy bizonyos Padmához. Hangzatos jógaiskolák, sok sok év prektisz a cvjében. Dumáltam vele előtte egy csomót. Mondta, hogy astangát is tart, de csak privát csoportnak vagy privát órában. 500 rupi a magán, tök olcsó, mondom jövök. De sajnos nincs ideje, tele van, majd a hó végén mehetek hozzá priv. astangára…. Így beálltam a délutáni vezetett órára, h lecsekkoljam. Nem lettem okosabb. 3-an voltunk, egy totál kezdő brazil, meg egy hasas-tokás, de meglepően ügyes 50es angol pasi. Az óra egyáltalán nem volt könnyű, bár nehéz sem. Gyakorlatilag elkezdtük végigcsinálni az astanga sorozatot, a végéről (nem az összeset, emrt az egész óra mindennel együtt 90 perc volt). Úgy kezdtük, h gyertya, híd, fejenállás stb. Ja, persze 5 napüdvözlet (ismeretlen tipus, vagyis tlán Ancsa csinált ilyet vmikor). Az óra első fele dinamikusabb volt, vagyis nem nagyon tartottuk ki a pózokat, mindig vmi mozgást variált bele. Aztán bakászana, pacsimottászanák, dzsánusirászanák, majd állók. Néha 1-1 könnyebb póz a kettesből, főleg az agni hasonfekvősek. Ja, z elején 20 perc pránajáma. Kapalabathi, és váltott orrlikas légzés. Igazítani nem igazított semmit, mutatta, ügyes volt, de nem volt kimagaslóan techniás, vagy hajlékony, bár való igaz, olyan nagyon extrém ászanák nem is voltak. Egy szóval nem tudtam határozottan eldönteni,h mit gondolok róla. De asszem, ha jobb dogom nem lesz,a végén benevezek hozzá még 1 hét privát astangára. Ha már itt vagyok…..

Ami fura volt Linonál is, nem hallottam a hangos udzsájit. Néha elmondták, hogy keep breathing, de olyna nagy gondot nem fordítottak rá, mint Góri. Inkább a bandhán pörögtek, nekem percenként megböködte a Deziré a hasamat. Na de holnap meglátom, mi lesz, kapok-e egyáltalán Linotól valami igazítást, vagy be kell érnem a segédekkel….

3 megjegyzés:

  1. A tetovált, 22 éves fiú a csipője miatt nem biztos, hogy fiú. Ne felejtsd el, hogy Indiában vagy, amitől nincs messze Thaiföld, ahol a legszebb lányok: fiúk. Ha nincs ádámcsutkája és szeret énekelni, akkor ladyboy.
    A Padma az nem Padmé? Mert ha de, akkor lehet, hogy a Naboo bolygó királynőjével Padmé Amidalával futottál össze. Nem hasonlít véletlenül Natalie Portman-re?

    Jó utazást, jógát, sok curry-t!

    Feri (aki Anda Ferije)

    VálaszTörlés
  2. Legközelebb engem is vigyél! Légyszi légyszi... Még jógázni is megtanulok egye fene.. :-)

    Ági (aki Horváth)

    VálaszTörlés